Korábban egy másik blogon iszonyatosan lebasztak azért, mert azt állítottam, hogy meggyőződésem szerint a himnuszunk közvetve hozzájárult két világháború elvesztéséhez, és az ötvenhatos forradalom bukásához is. Talán van összefüggés aközött is, hogy hazánk hosszú évtizedekig vezette az öngyilkossági statisztikát, és bár már nem vagyunk világelsők, de azért továbbra is ott vagyunk a legjobbak közt. hasonló a helyzet az alkoholizmust és a depressziót illetően is. A világválság beütésekor nyugodtan dőlhettünk hátra, hogy megint sikerült az élmezőnyben végeznünk taccsravágott gazdaságunkkal.
A magyar himnusz egyedülálló a világon. Amikor külföldiek először hallják, nem értik, mi történt. Ha olimpián az aranyérmes tiszteletére csendül fel, gyakran fordul elő, hogy a zenekar gyorsabban játsza, mint ahogy megszokhattuk.
A magyar himnusz mind tempójában, mind dallamvilágában elüt a szabványtól. A himnuszok általában lelkesítő indulók, de az is előfordul, hogy már-már cirkuszi csinnadrattára hasonlítanak. Az azonban teljesen szokatlan, hogy egy nemzeti himnusz a temetői sírásrívást juttassa eszünkbe.
A himnusz megzenésítésért Erkel Ferencet illetik átkaink, gyerekeink átkai, unokáink átkai, már ha lesznek egyáltalán unokáink, mert az sem kizárt, hogy a himnuszon elkeseredve ez a nemzet írmag nélkül maradva törli el önmagát a Föld színéről.
A himnuszunk egyébként szép. Mielőtt rám támadnátok, hogy hazaáruló vagyok, idegenszívű, nemzetgyalázó, azelőtt kell megjegyeznem, hogy nekem kimondottan tetszik. Ahogy mondani szokták, nem szomorú, hanem fennkölt. Nem lassú, hanem méltóságteljes.
Drámai.
Katartikus.
Na persze nem mindenki ragaszkodik a megszokott formához. Vannak nagy újítók, igazi kulturális forradalmárok, akik dacolva az ostoba nép ellenállásával, új színt visznek a himnuszba. Megtöltik vidámsággal. Amikor ők éneklik a himnuszt, biztosak lehetünk benne, hogy felejthetetlent alkotnak.
Két csodálatos gyöngyszemét ismerem a mai magyar könnyűzenei élet dadaista, vagy inkább destruktivista himnuszfeldolgozásainak.
Az egyik a Király Linda által amolyan soul-osan bekezdett, majd félúton tökéletesen elfelejtett darab. A kishölgy a csúcsponton a felbőszült tömegnek még kicsit igyekezett jobban felpiszkálni a vérszomját, amikor froclizta őket, hogy segítsenek neki, mert magyarok vagyunk, vagy mi.
A másik a Vikidál III/3 Gyula által megálmodott verzió, amelyben éppen annyi hajlítás van, mint konkrét fals hang. A neves művész becsületére legyen mondva, hogy a felvételt elemezve majdnem olyan részegnek tűnik, mint Demjén Rózsi, amikor józan. Miért is ne tisztelje meg az ember a himnuszt azzal, hogy részegen danolja el...
Van egy harmadik feldolgozás is, ezt pedig az Anima Sound System állította elő. Botrány ugyan ebből is volt, de ez már inkább minket magyarokat minősít. Ezt az anima sound system honlapján, a zenék, maxik, bujdosó, himnusz menüpontokon végignavigálva tudod meghallgatni.
Rendes országokban amúgy nap mint nap simán feldolgozzák a himnuszt. Ez is csak annak a jele, hogy élő virágzó műalkotásról van szó.
Bandi kutatásai további hasznos infókkal szolgálnak a himnusszal kapcsolatban:
Voltak (vannak) törekvések arra, hogy a himnusz egy fokkal jobb mantra legyen.
Mert hogy addig nincs is baj, hogy
'Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;'
Mondjuk még mindig tartózkodunk attól, hogy felelősséget vállaljunk a tetteinkért, és egy deitástól várjuk, hogy jobb legyen a sorunk. De ettől most vonatkoztassunk el. Végülis a kereszténység EU-konform. Node tovább.
Azt mondják az illetékesek, hogy aztán ide jönne ez a rész:
'S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.'
Nomármost lássuk be, ha az ember ezt így egyben hallja, és fejben ezt rendeli össze az önmaga magyar mivoltával, az sokkal jobb a megbűnhődős, balsorsos verziónál.
Vagy pedig -- ha már lúd, legyen kövér alapon -- használjuk ezt a részt:
'Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.'
Utolsó kommentek