A magyar nyelv egyik zseniális vonása a megszámlálhatatlanul sok közül, az eszperente beszédre való alkalmassága. A wikipedia szerint az eszperente alapjait Petőfi Sándor tette le, ezzel a sorral: "Mely nyelv merne versenyezni véled?" Hm.
Az eszperente olyasmi, ami más nyelvekben aligha tudna működni. A magyarban rengeteg szó létezik, amely a magánhangzók közül csak az e-t tartalmazza.
Egyszer lengyelekkel beszélgettem a magyar nyelvről, és nem hitték el, hogy magyarul simán lehet teljesen értelmes párbeszédeket is folytatni akár hosszú perceken keresztül, anélkül, hogy az e magánhangzón kívül másikat is használnánk. Akkor az alábbi szöveg jutott eszembe:
Kedves lengyel emberek, gyertek beljebb egy percre, telepedjetek le! Megkenek nektek egy szelet kenyeret tejfellel. Ezzel kedveskedek nektek. Egyetek, s legyetek el velem egy keveset! Ne menjetek el!
Miután ezt hallották, látszott a szemeiken, hogy szentül meg voltak győződve róla, hogy szivatva vannak.
Eszperente
2008.12.08. 16:17
Címkék: wikipedia lengyel eszperente hellókarácsony magánhangzó
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://polopokol.blog.hu/api/trackback/id/tr45806716
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek