Abban azért megegyezhetünk, hogy amióta létezik ember és létezik nyelv, azóta nem írtak tökéletesebbet a magányról és a reménytelenségről, mint József Attila:
(...) A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok.…
Utolsó kommentek