Sehonnan. Nincs. Illetve csak töredéke van.

Amerikában ez így működik:

Tegyük fel, hogy van száz ilyen dollárom, papírpénzben, halott híres emberek képével, és zöld. (Azért mondok dollárt, mert mostanában Amerikát illik utálni, és ők a legjobb példája annak, amit mondani akarok). Bemegyek 'A' bankba, és beteszem a pénzt. A bankot törvény kötelezi arra, hogy ennek a pénznek a bizonyos töredékét -- amerikában asszem 10% -- félretegye tartalékba, hogy fizetőképes maradjon. A maradékkal azt csinál, amit akar. Például kölcsönadhatja valakinek. Tehát betettem 100 dollárt, a bankban így 90 dollár marad, mert 10-et félrerakott. A bank kölcsönadja a 90 dollárját Johnnak, aki -- miután megkapta -- valószínűleg be fogja tenni egy bankba. Ugye az én pénzem 'A' bankban van. Tegyük fel, hogy John nem 'B' bankba teszi a pénzét, hanem 'A' bankba, vagyis az enyémbe. (tulajdonképp mindegy, tehetné 'B'-be is, az eredmény ugyanaz, csak így szemléletesebb). A bankot törvény kötelezi arra, hogy ennek a pénznek a 10%-át, 9 dollárt, félretegye. Tehát a bankban benn van az én pénzem (100 - 10 = 90 dollár), és John pénze (90 - 9 = 81 dollár). Mondhatjuk, hogy nemnem, a bankban nincs benn már az én pénzem, mert az én százasomból lett kölcsönadva Johnnak, vagyis az már nincs a bankban, és ha én bemennék, és az asztalt verdesve követelem a 100 dolláromat, azt majd a tartalékból fizetnék ki (ha nem csak az én százasom van benn, ez működik, mert általában nem veszi ki mindenki egyszerre a pénzét).

Mégsem ez az igazság.

A bankban 181 dollár van, pedig csak 100 jegybanki dollár (rendes papírpénz) került bele, amit én tettem be.

He?

A turpisság abban rejlik, hogy amikor John megkapja a pénzét, a bank egyszerűen beírja a számlájára, hogy neki (Johnnak) van 90 dollárja. A bank létrehozza a pénz. A semmiből. A wikipedia szerint ezt nevezik 'commercial bank money'-nak, az én eredeti százasommal szemben, ami 'central bank money'. És legális.

Mi ezzel a baj?

Elvileg semmi, mert John visszafizeti a tartozását, a számláját bezárják, és a commercial money, a légbőlkapott, megsemmisül, megmarad annyi, amennyivel indultunk, az én százasom.

Gyakorlatilag viszont az a baj, hogy ez egy véget nem érő ciklust eredményez, hiszen a keletkezett commercial money segítségével újabb pénzt lehet előállítani, akárhányszor valaki kölcsönt vesz fel. A keletkező pénznek csak a felvett kölcsönök mennyisége szab határt. Erről itt egy részletes táblázat. (ha valaki közgazdász, és ért ehhez, kérem, írja meg, hogy ez tényleg így van-e, és ha nem, akkor hogy)

A nem létező, 'commercial' pénzt is rendes pénzként fogadja el minden ember. Holott ez a pénz nem értéket képvisel, hanem tartozást, hiszen olyan pénzt kap meg a kölcsönt felvevő, ember, ami eleve nem is létezik (a bank írja be John számlájára). Egy tecsöves videó azt mondja, hogy ez olyan, mint amikor kölcsön akarok kérni Janitól egy kalapácsot, de Jani egy papírdarabot ad helyette, amire az van írva, hogy 'tartozom neked egy kalapáccsal'. Nyilván ez a szituáció abszurd, semmivel sem lennék közelebb a szögem beütlegeléséhez, és elhajtanám Janit a francba. A pénz esetében viszont mindenki elfogadja a nem létező pénzt rendes pénzként.

Külön pikantériája a dolognak, hogy az USÁ-ban az állam kölcsönkapja a pénzt a Federal Reserve-től (magánbankok együttese), és természetesen kamatostul kell visszafizetnie. Tehát az állam eleve adóssággal indul. A wikipedia szerint az USA adósságának 52%-val tartozik a Federal Reserve-nek (magáncégek), és 25%-val külföldi bankoknak (kölföldi magáncégek). A rendelkezésre álló 'commercial money', és az amerikai államadósság folyamatosan nő, méghozzá exponenciálisan. A pár hónappal ezelőtti gazdasági megingás még csak jelmezes főpróbája sem volt annak, ami akkor várható, amikor a rendszer összeomlik.

És a szabályokat mindig az szabja, akinél a pénz van. És ez nem az állam.

Amerikában két olyan ember volt, aki más rendszert próbált bevezetni. Az egyik Abe Lincoln, aki a háború finanszírozására saját bankjegyeket nyomtatott, kamat- és adósságmentesen. A London Times akkoriban így cikkezett Lincoln lépéséről:

"Ha az Észak-Amerikai Köztársaságban bevezetett rosszindulatú gazdaságpolitika megszilárdul, az ottani kormány költségek nélkül juthat saját pénzhez. Kifizeti adósságait, és adósságoktól mentes marad. Saját pénzzel fog rendelkezni, mely a kereskedelemhez szükséges. Gazdagabb lesz, mint bármely kormány a civilizált világ történelme során. A világ minden vagyona, és lángelméje Észak-Amerikába áramlana. Egy ilyen kormányt el kell pusztítani, máskölönben ő fog elpusztítani minden monarchiát a földgolyón."

Az angol bankárokat értelemszerűen felháborította a hír, hisz jókora kamattól estek volna el. Lincolnt nem sokkal a háború után valaki meggyilkolta.

A másik John F. Kennedy, aki 1963 júniusában aláírta a 11110-es elnöki parancsot (executive order), mely lehetővé tette számára, hogy az ország üzemeltetése végett saját pénzt bocsásson ki. Úgynevezett 'United States' bankjegyeket nyomtatott, fittyet hányva a Federal Reserve bankjegyeire (melyet ugye kölcsönkaptak, kamatra).

Kennedyt 1963 novemberében meggyilkolták. Halála után EGY NAPPAL(!), utódja, Lyndon B. Johnson visszahívatta a Kennedy által kibocsátott több mint négymilliárd dollárnyi készpénzt, effektíve megsemmisítve azt, és visszaállítva a Federal Reserve bankjegyeit.

Összesen két amerikai elnököt gyilkoltak meg, amíg hivatalban volt. Mindkettő az ország bankjegykészletét akarta megreformálni.