Olvasok a Tahrír téren jelenleg is fortyogó indulatokról és dezsavűm van.
Volt az a diktátor, Mubarak, aki alig fél éve nem értette meg, hogy mennie kell. Nem értette meg, ezért a tömegbe lövetett, meg kihozatta a tankokat a kaszárnyákból és dörgött a mennybolt, zengett az utca, volt nagy csihipuhi, csontok ropogása, fogaknak csikorgatása, de aztán mégis mennie kellett a diktátornak. Elérkezett az ünneplés ideje, a jók egymás nyakába borultak, Allah hatalmas, örömkönnyek, tüzijáték.
Lesz már most demokrácia, szabad választásokkal, de azért addig is maradjon az irányítás a katonák kezében, mert abból ugye semmi baj nem lehet, ha az óvodákat, kórházakat, iskolákat, könyvtárakat a katonák igazgatják. Aztán ha már itt vannak a tábornokok a tankjaikon, akkor miért is ne írják bele magukat az új alkotmányba? Tényleg, hát az pompás lenne, ha mondjuk a hadsereg költségvetését nem ellenőrizhetnék a civilek. Vagy ha ők mondanák meg, hogy mikor is legyen majd az elnökválasztás.
Persze azért párezer ember kiment a biztonság kedvéért a Tahrír térre, hogy demonstráljon a tábornokok túlhatalma ellen.
Ejnye no, ez azért mégsem mehet így tovább, hogy itt emberek demonstrálnak! A bölcs katonák gyorsan felgyújtották a tüntetők sátrait. Erre hogy hogy nem az ötezer tüntetőből hirtelen húszezer lett. Na tanakodtak a katonák, hogy akkor most mit is csináljanak. Végülis abban maradtak, hogy mi mást is csinálhatnának, ha nem azt, amihez a legjobban értenek. Gyorsan beledurrantottak a tömegbe éleslőszerrel. Lássatok csudát, meghalt vagy harminc ember, megsérült kétezer másik. A katonák öröme azonban nem tarthatott sokáig, mert a húszezer tüntetőből csiribí-csiribá százezer lett. A tüntetések átterjedtek több másik nagyvárosra is. Most már nem csak az elnökválasztás időpontjának előbbre hozását követelték, hanem a komplett katonai tanács azonnali lemondását.
Kedves katonai tanács!
Akkora ostoba tulkok vagytok, hogy egy csehszlovák alpakka kávéskanál kifényesítését sem bíznám rátok, nem pedig tankokat és kalasnyikovokat. Hát semmit sem tanultatok a történtekből? Nem tűnt fel, hogy csak néhány hónapja volt, hogy a kegyetlenkedés csak tovább szította a tüntetők dühét? Hogy az erőszak csak megsokszorozta őket? Hogy minden kilőtt golyótól csak erősebbek lettek? Hogy ezerből tízezer, százezer és végül egymillió lett?
Most már ki lehet mondani, hogy a katonai tanács menni fog a levesbe.
A kérdés csak az, hogy ki jön utánuk?
Utolsó kommentek