Maradjunk annyiban, hogy amikor létrehozták az Európai Uniót, meg amikor széles mosollyal csalogattak minket és a többi Kelet-Európai államot a nagy európai közösségbe, ahol szeretet és béke honolt, de mindenekelőtt legalábbis jólét és prosperitás, akkor nem arról volt szó, hogy ha bárki is megbotlik, akkor kibasszuk, mint macskát szarni.

Mert hogy ami most megy, az már minden, csak nem közösség, nem egység és nem szeretet, hanem csak merő önzés, rövidlátó populista acsarkodás. Az rendben van, hogy a görögök elkúrták. Nem kicsit, nagyon. Miazhogy! De amikor mondjuk a MAL Zrt-nél túltöltik a zagytározókat és az iszap elárasztja a falvakat és emberek életét egy pillanat alatt elmossa a rozsda színű lötty, akkor senki sem akarja ezeknek az embereknek a fejét még bele is nyomni a trutyiba, hogy tessék bazmeg, akkor most nyeljed te szemét, hanem mindenki egymást félrelökve tolakszik segíteni a bajba jutottakon. Olyankor egy kicsit mindenki terézanya lesz, meg másodikjánospál, és valósággal bevilágítja a kolontári éjszakai égboltot a sok ragyogó glória. 

De ha legalább ennyire, csak hát lényegesen nagyobb tömegben szívják meg emberek azt, hogy valakik a fejük fölött fittyet hánytak a valóságra és idézőjelben túltöltötték a zagytározókat, és akkor ráömlik egy egész Görögországra a trágya, na akkor az egész európai közvélemény egyszerre ledobja magáról a Krisztusjelmezt és előkerül a szadomazokorbács és ütik-vágják a görögöket, akikben egyébként még van annyi kurázsi, hogy a megnyomorításuk ellen hónapok óta keményen küzdenek, de mi innen, meg az Eiffel torony tetejéről, vagy a Brandenburgi kapu tövéből csak annyit látunk, hogy most van valaki, akibe jól bele lehet rúgni, akinek ki lehet taposni a fogait, akinek szíjat lehet hasítani a hátából, mert minden bajért ők a felelősek, mert eltékozolták a mi nagy közös jövőnket, ezek a trágyalelkű hellének, mert olyanok, mint a cigányok, vagy a románok, vagy a szlovákok, vagy a vallonok, vagy a dél-olaszok, vagy az Isten tudja melyik naplopó nép, hogy csak élősködnek rajtunk, amikor pedig nekünk is meg van a magunk baja, úgyhogy most aztán dobjuk ki őket az Unióból, meg mindenhonnan, de előbb még privatizáljuk (értsd: fosszuk ki) a mindenüket, mert azért az mégiscsak jó és nemes cselekedet lesz bagóért rátenni a kezünket az értékeikre. 

Szóval ennyi lenne ez a nagy közös Európa? A büszke nő, meg a többi pátoszos hazugság? 

És a következő ki lesz? Kit nyúzunk meg? Mert ha még nem tetszene érteni, akkor ez a válság ez nem úgy néz ki, hogy most jól szétnyomjuk a görögöket, mint egy püffedt kullancsot, hogy csak úgy pukkanjon, és akkor ezzel el van intézve és visszaáll a kozmikus rend és lesz megint olcsó hitel meg olcsó benzin, meg nagy lakás meg jó munka meg hetyke fizetés, hanem ez a válság ez olyan lesz, amilyet mi még nem láttunk, mert itt most egy világrend dől össze, nem egy ország. Görögország csak a dominó első eleme. Aztán jön majd Olaszország, meg Portugália, Írország, Izland, és elérik a hullámok Franciaországot is és Németországot is és Hollandiát és Dániát, és persze ezt Svájc is megszívja, pedig ők soha semmit sem szoktak megszívni, de most nem lesz arany, amit odamentsenek, mert itt már nincs arany, csak adósság van, és már azt sem lehet tudni, hogy ki tartozik és kinek és miért és miből. Ja és persze mi sem fogjuk megúszni itt a pálya szélén, a langyos pocsolyában szotyizva, mert mi meg aztán úgy fogunk lemenni békába nyüszíteni, hogy azt még csak észre sem fogják venni a nagyok, mert azt talán már más is észrevette, hogy a lábtörlőt senki sem szokta sajnálni. 

Na de ott van Kína, aki majd felemelkedik... Persze ha a fél világ kifekszik, akkor azért ők is bajban lesznek, hogy mit csináljanak a havi egymillió konténernyi plüss Spongyabobos kulcstartóval, meg a tízmillió hektárnyi nejlon strandpapuccsal, meg a tonnaszám rájuk rohadó hétzenés kvarcórával, amiket még mindig úgy fosnak ki a kínai gyártósorok, mintha ezzel a sok hiábavalósággal akarnák kipótolni a Kínai Nagy Fal hiányzó kilométereit. 

Ez a válság azért megállíthatatlan, mert még mindig nem fogtuk fel, hogy RENDSZERSZINTŰ problémával állunk szemben. Nem fokozható tovább a fogyasztás és vele összefüggésben a termelés szintjei egy végletekig kizsigerelt zárt rendszerben, mint amilyen ez a jobb sorsra érdemes megerőszakolt parányi sárgolyó, aminek a vérét szívjuk mohón. Már úgy sem lehet többet fogyasztani belőle, hogy hitelből hitelezünk, hogy hitelekből fizetjük a hiteleinket, hogy hitelkiváltó hiteleket veszünk fel a hitelkiváltós hiteleinkre. Az egész pénzügyi szektor olyan végzetesen túlburjánzott, hogy már azt sem tudjuk, hogy vissza lehet-e még metszeni ezt a parazitát arra a szintre, hogy ne fojtson meg mindannyiunkat. Valljuk be, hogy mindig is tudtuk, mindig is éreztük, hogy neml esz jó vége annak, hogy mindent hitelből vettünk meg. Hitelből élt a dolgozó, hitelből a tanuló, hitelből az önkormányzat és hitelből az állam. És ez nem csak magyar probléma. Ezt mi azért csináltuk, hogy felzárkózzunk a nagyokhoz. Ez volt a trendi. Minél több az adósságod, annál hatalmasabb vagy. Nézzük csak meg az értelmes számokban már kifejezhetetlen mértékű amerikai államadósságot, amivel a piacoknak (értsd spekulánsoknak) nem is az volt a bajuk, hogy esztelenül magas, hanem az, hogy törvény tiltotta a további növelését. 

Amíg a pénzügyi spekulánsok diktálják a kormányoknak a feltételeiket, addig ebből a válságból nem lehet kimászni. Addig csak újabb és újabb országok fogják itt a piros hol a piroson eljátszani a jelenüket és a jövőjüket is.