A minap barátnőm felhívta a figyelmemet arra az apróságra, hogy a magyar nyelvben a gondolat kifejezés tartalmazza a gond szót.

Összehasonlításképp utánanéztem más nyelveken is. Sajnos csak angolul tudtam eredményt produkálni, más nyelven nem tudok eléggé.

Egy angol nyelvű etimológiai szótár szerint a think szó eredetije azt jelentette, hogy 'saját maga számára megjelentet', és a látszik, előtűnik igéből képezték. Én körülbelül a magyar felidéz szónak feleltetném meg, vagyis egy tárgy, vagy fogalom megjelenítése lelki szemeink (füleink, orrunk) előtt. Teljesen ártatlan.

Míg a magyar nyelvben a gondolat nyelvtani alapja a gond főnév. (gond + ol). Tehát amikor a magyar ember elméje dolgozni kezd, az automatikusan valamilyen gondot, problémát jelent. Aki valamin töpreng, az a nyelv szerint, predesztináltan, eleve a bajaival foglalkozik, vagyis gondol.

Számos szavunk van az agyi folyamatok kifejezésére (elmélkedik, töpreng, mélázik, morfondíroz), mégis a gondol lett az a szó, melyből a nyelv fejlődése során megszületett az idea kifejezés magyar változata, a gondolat főnév (gond + ol + at).

Amennyiben ez így van, ez érdekes társadalomtörténeti kérdést vet fel, miszerint mikor történt ez. Mikor váltak annyira hétköznapivá a bajok, a problémák, hogy a magyarnak semmi más nem jutott eszébe egy idő után, és a gondolat köznevesült?

Sőt, odáig elmegyek, hogy elképzelhető, hogy ez az apróság, ez az egy szó tehető felelőssé a népünket jellemző búvalbaszottságért.

A szónak ugyanis nagy hatalma van.

A szó szülője pedig a gondolat...

UI.: Ha valaki nagyon ért más nyelveken, esetleg írja meg tapasztalatait.