Pólópokol

Ez a bejegyzés csak 18 éven felüli látogatóink számára olvasható. Fiatalabbakat a benne foglalt emberiségellenes gondolatokkal megrontani nem illik, pontosabban törvénybe ütközhetik. Mindazonáltal a 18 évnél idősebb honpolgárok is megsérülhetnek érzéseikben, amennyiben nem hagynak fel azonnal a továbbolvasással. Kérünk mindenkit, hogy tartózkodjon az alábbi szöveg olvasásától.

Szóltunk.

Namármost mint korábban említettem a magyar nyelvnek van pár igencsak érdekes tulajdonsága. Az egyik legdurvább az, amikor az Istent egyszerűen lekurvázzuk.
Ha ez nem lenne elég, akkor az indulatos magyar atyafi fokozhatja a a káromkodás élményét például azzal, hogy azt kiáltja a pusztába: "A kurva isten bassza meg!"

Ez a szerkezet több okból is roppant érdekes.

Először is melyik nyelv, melyik nép merészkedik ennél messzebb?
Kurvának nevezni az Istent? Ez igazán merész cselekedet.

Másodszor pedig az Istennek, aki ezek után mint tudjuk egy kurva, hát neki van fasza. Tehát nem akármilyen kurva. Vagy buzikurva ugye, vagy hermafrodita.
És nem csak fasza van, de arra kérjük a káromkodásban, hogy basszon is vele.

Most nem arról van szó, hogy ezt a káromkodást hányan használják, hanem arról, hogy létezik. Hogy ismerjük. Hogy tudjuk, hogy van ilyen. Mindannyian, kivétel nélkül tudjuk, hogy elhangozhat, és bizonyosan el is hangzik időnként. Benne van a kollektív tudatunkban. Ezzel mi magyarok mind fel vagyunk szerelkezve, akár akarjuk akár nem.

Elképesztő jelenség. Erre meggyőződésem szerint egyetlen más nép sem képes. Nyilván nem elég tökösek hozzá. Vagy nem őrültek meg.

Van Csapeknek egy novellája, amiben a spanyol kalózkapitány magyarul káromkodik, mert magyarul sokkal jobban ki tudja fejezni érzelmeit...

Az Isten, akihez a himnuszunkban is fohászkodunk, a Mindenható, az Úr, aki az egész Világot megteremté, akinek hatalma végtelen, ereje és szigora oly roppant, hogy városokat töröl el a Föld színéről, vagy épp özönvízzel árasztá el azt, ha úgy érezte, hogy az ember nem az ő törvényei szerint él.

Namármost mi magyarok még mindig itt vagyunk. Nem törölt el minket a Föld színéről. A történelem megannyi vérzivatarának ellenére Magyarország létezik, a magyar nyelv él.

Ez akár azt is jelentheti, hogy az Istent lekurvázni az Isten törvénye szerint való. Mondhatni egy apokrif irat szerint: "Megteremté az Úr a magyart, és látá, hogy az jó. Aztán förtelmes káromkodást ada az magyarnak az ő szájába az Úr, és hallá, hogy az jó."

Persze az is megeshet, hogy nincs Isten. Akkor viszont mondhatunk rá akármit, ebből baj nem származhatik.

Azt sem lehet kizárni, hogy az Isten valóban kurva, és ezért nem gerjedt eleddig égtelen haragra ellenünk.

És persze még az is lehetséges, sőt fölöttébb valószínű, hogy az Isten égtelen haragra gerjedt ellenünk a fent leírt káromkodás miatt, és éppen ver minket az ő égtelen haragjával.
Történelmünket, és jelen napjainkat ismerve ez tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek.

Érdekes plusz információ, hogy a minden népréteg és minden korosztály által egységesen imádott Indul a Bakterház című filmben kétszer is elhangzik ez a bizonyos "akurvaistenit".
Még érdekesebb plusz információ, hogy ez nem nagyon szokott feltűnni az embereknek.