Pólópokol

Mi a baj ezzel a világgal? Sok baj van vele. Egy a sok közül, hogy nincsenek benne tabuk. Mi a tabu? Tiltott dolog. Nem a hétköznapi törvényi értelemben. Erkölcsi értelemben. A tabu olyasmi, amit az ember nem azért nem tesz meg, mert azért pénzbeli, vagy fizikai büntetés jár, hanem azért, mert erkölcsileg képtelen rá.

A tabu belső szabály. Pontosabban belsővé tett szabály. A tabuk mindenkor a társadalmat voltak hivatottak megvédeni. Akár önmagától is. Persze az idő előrehaladtával a tabuk egy része idejétmúlttá lett. Ezeket a tabukat a társadalmak megszüntették. A felvilágosodást követő évszázadok, és különösképpen a XX. század a tabuk tömeges ledöntésével azt a hamis képzetet szülték meg, hogy a tabu rossz. Hogy minden tabu rossz. Mára szinte alig maradtak tabuk. Az emberölés ugyan tabu, bár ma jószerivel nincs olyan film a mozikban, amelyikben ne ölnének meg legalább egy embert.
Korábban a természettel harmóniában élő, gazdálkodó embernek ha betegségben elhullottak állatai, akkor azokat elégette, vagy a dögkútba dobta. Tabu volt az ilyen állatot felhasználni. Pár éve a kerge marha kór annak a gyakorlatnak köszönhette kirobbanását, és elterjedését, hogy általánossá vált a halliszttől (mindenestül ledarált és megszárított hal) megbetegedett birkáknak a mindenestül való ledarálása és megszárítása, majd a szarvasmarhákkal való feletetése. Rendes körülmények közt sem a birka, sem a szarvasmarha nem eszik húst, de azt az embert ez nem érdekelheti, aki számára immár nem létezik tabu. Ha egy eljárás növelheti a profitot, akkor azt alkalmazza, függetlenül attól, hogy milyen egyetemes erkölcsi szabályokat sért meg ezzel. Nincs földi hatóság, aki elszámoltassa a ma cégeit.
Az üzleti életből mindannyian számtalan példát tudunk hozni arra, hogy tabuk hiányában a gazdasági szereplők nem képesek önmérsékletet tanúsítani, a társadalmi kontroll pedig jelenleg gyenge lábakon áll.