Na most azt nem taglalom, hogy milyen körülmények közt, de azt a melót kaptam, hogy vegyek részt egy egy hetes törökországi utazáson. Szállás és ellátás all inclusive 5 csillagos szállodákban, amikről írnom kell, és persze fotóznom is illik. Az egészért a teljes ellátás mellett természetesen fizetést is kapok.
Basszus ma olyan ocsmány hotelekben is voltunk, hogy az hihetetlen. Az egyik olyan volt, mint egy rokokó kupleráj, tele ízléstelen festményekkel, meg egy akkora csillárral a lobbiban, mint egy kamaz.
Persze az ilyen méregdrága hotelekben a legjobb látni azokat a vöröstarkójú szandálos trikós orosz újgazdagokat, ahogy tanácstalanul állnak teli bendővel, kigyúrt-tetovált karjukon lógatva a dollárral teletömött övtáskájukat, és nem tudják, hogy egyenek még egy keveset, vagy inkább kimenjenek a hotel strandjára, és arccal belesüljenek egy napozóágyba.
Rettenetes dolog az all inclusive. Az emberek ki sem mozdulnak a hotelekből, és lényegében nem is tudják milyen országban vannak. Hazai kajákat esznek, hazai tévét néznek, és medencékben fürdenek a tenger helyett. Ezzel az erővel otthon is maradhattak volna, azt a pár milkát amibe az útjuk került, azt meg beszórhatták volna a műmárvány kandallójukba, hogy füstölje tele a nappalijukat.
A szállodák egyébként teljesen tele vannak tömve. Van amelyikbe már februárban nem lehetett nyárra szobát foglalni. Válság? Kac kac. Nem mindenkinek. Ezek itt úgy élnek, mint Marci Hevesen. Nekik a válság abból áll, hogy az all inclusive egyenlő a hízással. Egy hét alatt 8-10 kilót is felszed az ember, ha jól csinálja. Aztán hazamegy, és végre elkölthet még pár százezret a zsírleszívásra is.
Utolsó kommentek