Pólópokol

Ma reggel elkarikáztam a Hunyadi téri piacra. Ebben a városban él vagy másfél millió ember, akinek fogalma sincs róla, hogy mi az a Hunyadi téri piac. Szerintem az egyik legfrankóbb hely Pesten.
Nem csak azért, mert olyan ízig vérig lepukkant máló épületről van szó, ami már önmagában is csodás, hanem azért is, mert a pénzéhes önkormányzat le akarja túrni, hogy a helyébe Európa Házat építsen mélygarázzsal, ami külön-külön is szarul hangzik, hát még így együtt.

Most két dolgot tehetünk. Az egyik az, hogy megakadályozzuk a letúrást, és életünk végéig élvezzük a piac áldásait.

A másik az, hogy nem akadályozzuk meg. Akkor viszont mihamarabb el kell oda zarándokolnia mindenkinek, mivel van pár igazán gyönyörűséges gyöngyszem a piacon. Az egyik az épület végében a Szófia utca sarkán a Kerkyra nevű görög kajálda. Nem viccelek, amikor azt mondom, hogy a város legjobb gyrosát itt árulják. Ha valakinek tudomása van jobb gyrosról, akkor az sürgősen írja meg nekem, mert meg akarom kóstolni.
Ez az igazi hamisítatlan görög gyros olyan, hogy ha egyszer megízleled, akkor nem is akarsz többet máshol enni.

A másik göngyszeme a piacnak, az épület belsejében található 'Kofa Faló'. Na ez kultúrsokk, még egy gettóban edzett pestinek is. Nem is értem, hogy miért nem állnak tömött sorokban előtte amerikai turisták. Szóval belépsz a varacskoldába, és azt látod, hogy összejött itt a társadalom alsó egymilliójának egy parádés kivonata. Rendes tisztességben megvénült kisnyugdíjasok töltik magukba az 550 forintos menüt, ami akkora adag, hogy utána két ember segítségére van szükség a székről felálláshoz is.

A kofa Falónak tulajdonképpen nem is ez az ütőkártyája. A Kofa Faló területén ugyanis található egy kulcsmásoló cipzárfelvarró kisiparos is. Az ember letelepszik egy asztalhoz, békésen varacskolja a sztarapcskáját, miközben szemét a szrogalmasan kerregő varrógépen nyugtatja. A cipzáraskulcsmásoló mellett található lottózó is beépített kelléke a Kofa Falónak. A lottózó nyilván nem hozott túl busás nyereséget a tulajnak, ezért kínálatát megtoldotta némi piacos parfümmel, illetve az igazi szenzáció most következik. Régi könyveket lehet kapni 60 forintért. Szóval az ember leül, leemel egy könyvet, fizet érte a menün felül 60 forintot, és levesét szürcsölve békésen olvassa korunk klasszikusait. A múltkor Radnóti Miklós verseit sikerült begyűjteni.
A lottózóban a készséges jóember azt is elmondta, hogy a környék nyuggerei azt csinálják, hogy megvesznek egy könyvet 60 forintért, otthon kiolvassák, aztán visszahozzák, hogy ki lehetne-e cserélni egy másikra. Aztán azt is kiolvassák, és cserélik tovább. Így a könyvesbolt hasznot ugyan nem hoz, viszont népkönyvtárként funkcionál.

És akkor még a külső piacról nem is beszéltem. A szabadtéri piacról. Pesten ez az egyetlen ilyen...
Reméljük még sokáig.