Ismét találtam egy területet, melyen belül nácinak mondhatom magam.

Eleddig elvből undorodtam Coelhotól, Marqueztől. Mégpedig azért, mert lusta voltam bármit is elolvasni tőlük, és egyetlen forrásból jutottak el hozzám bekezdések a műveikből: internetes társkeresők felhasználóinak profilján.

Most rengeteg embert sértettem meg, de később kiderül, hogy valójában a kezükbe adtam egy fehér kesztyűt, és arcon csaptam vele magamat.

Ugyanis én ezen idézetek alapján ítéltem meg ezeket az embereket. És lássuk be, azt a nyálfolyamot, amely 2-3 ütős Coelho idézet nyomán fakad, azt bármelyik alien megirigyelhetné.

Bevallom, több mint egy éve van itthon egy Coelho könyvem, az Alkimista. Adták, hogy olvassam el. Lehet hogy kölcsön kaptam, és vissza kéne adni (amit nem szoktam, mert lopom a könyveket). Mostanáig olvasatlanul állt a polcon. És azon prózai oknál fogva, hogy elfogytak azok a könyvek itthon, amit még nem olvastam, lekaptam a polcról, hogy majd a buszon úgyis.

Kéremszépen, jó kis könyv ez. Kifejezetten is hogy de. És az idézetek is új perspektívába kerültek: a többi szöveg ellenpontozza őket, és kiderül, hogy valójában mi is a jelentésük.

Úgyhogy ezentúl szeretnék elnézést kérni azoktól a lányoktól, akiket eddig mélységesen lenéztem, mert efféle idézetekkel próbálják a gyanútlan, álló faszú pasik előtt felfedni, hogy mit rejt mimózalelkük.

Ígérem, ezentúl csakis az alapján fogom őket megítélni, hogy jó seggük van-e.