Olvasom az indexen, hogy egy jordán származású katonai pszichiáter a legnagyobb amerikai bázison 12 embert lőtt le, míg végül őt is leterítették. Az volt a munkája, hogy az Irakból a frontról hazatérő katonáknak adjon lelki támaszt, próbálja bennük oldani a harctéri feszültséget, a poszttraumatikus stresszt. Állítólag korábban már cseszegették a hadseregben arab származása miatt. Gondolom hallott pár kemény sztorit is az iraki hétköznapokról, és gondolom jó pár katona megosztotta vele az egymilliónál, is több (!) civil áldozattal járó iraki hadműveletekkel kapcsolatos élményeit.

A jenkiknek, de valószínűleg minden társadalomnak szüksége van egy olyan rétegre, embercsoportra akikbe belerúghat.

Az amcsiknál korábban ilyenek voltak a rézbőrűek. Amikor fáradtságos munkával végre kiirtották őket, akkor hirtelen űr támadt a hétköznapjaikban. Ekkor sietve feltöltötték a megcsappant állományt niggerekkel, hogy újra legyen kit utálni. Aztán amikor a niggerek nagyon lassan, apránként minden pozícióban megjelentek, és végül a bőrszínüket leszámítva szinte ugyanolyanok lettek, mint a fehérek, akkor kellett találni valaki mást. Persze közben feltűntek a színen a kommunisták. Velük is sikerült legalább egy fél évszázadot eljátszadozni. Aztán a kommunisták nem bírták tovább, bedobták a törülközőt, és felszívódtak. Jenki barátaink idegesen körülpillantottak, és ekkor akadtak rá az arabokra, illetve ahogy ők mondják, a homoki niggerekre. Nagyon meg is örültek ennek, és hatalmas lendülettel vetették bele magukat az újonnan fellelt homokozóba. Mostanság is éppen az arabok pofozgatásával vannak elfoglalva. Egészen addig fogják rugdosni őket, amíg észre nem veszik, hogy telides-teli vannak az utcáik, az iskoláik, a kórházaik, az üzleteik, sárgákkal. A sárgák azért is különösen jók lesznek erre a szerepre, mert ők egyszerre niggerek és kommunisták. És sokan vannak. Nagyon nagyon sokan.