Pólópokol

vannak olyan hangulatok, képek, érzések, amiket az ember nagyon mélyen érzékel, elraktároz, és ha feltöltődésre van szüksége akkor előveszi őket a kis fiókjaiból.
az én egyik ilyen lenyomatom - nevezzük így - évekkel ezelőtt készült. lent voltunk egy vidéki házban barátokkal, és a buli utáni reggel ültünk a fonott kerti székeken sorban a tornác előtt, a házból fun lovin' criminals szűrődött ki; ment körbe egy cigi, a kutya játszott a fűben, mi pedig szinte felolvadtunk a meleg vízparti párás levegőben. Olyan béke szállta meg akkor a lelkünket, ami talán egy meditációs élményhez hasonlítható leginkább.

amiben ma volt részem- más összetevőkkel, józanul- az is hasonló hatású volt, látványra pedig kissé szürrealisztikusnak mondanám: nem gyakran cikáznak az ember körül fürdőruhás napozás közben hulló őszi levelek. :)
a Lukácsban áztattuk ma magunkat, és optimisták lévén megnéztük, hogy nyitva van-e még a napozó rész. hát, olyannyira nyitva volt, hogy rajtunk kívül még számos emberke húzgálta a napra a nyugágyat. (bár, azt lefogadnám, hogy 50 faktoros naptej csak nálam volt:). a fürdő udvarában lévő hatalmas tölgyfák lombja pont a tetőrésszel van egy vonalban, így - miközben csukott szemmel töltekeztem a napfénnyel, vizibiciklis-májszbitte morajlás helyett a betonon bukdácsoló elszáradt levelek hangja muzsikált. egészen különleges élmény volt.