Pólópokol

Augusztus 20. Egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk. Az egyik a kevés közül, ami kifejezetten nemzeti hagyomány, és kifejezetten nem egy bukott háborúról, felkelésről, vagy forradalomról szól. Azt, hogy pontosan mit ünneplünk, azt nem tudnám megmondani. Az Új Kenyér Ünnepe ez, vagy az államalapításé, esetleg az alkotmányé,  vagy I. István király szentté avatásának ünnepe, talán mindegy is. Az embereket nem nagyon foglalkoztatja, hogy mit kell ilyenkor ünnepelni. Pedig érdekes dolgok történtek az évszázadok folyamán ezen a napon. 1849-ben Gróf Vécsey Károly honvéd tábornok kapitulált a cári csapatok előtt. 1940-ben hazánk csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. 1944-ben a Kárpátoknál megindult a szovjet hadsereg offenzívája. 1968-ban ezen az éjjelen kezdődött meg a Varsói Szerződés csapatainak inváziója Csehszlovákia ellen Magyarország aktív közreműködésével. 2006–ban az egyébként előre jelezhető vihar öt ember életét követelte a tűzijáték alatt.

Nyilván nem a fentieket ünnepeljük.

Van aki annak örül, hogy nem kell dolgozni menni, és egész nap bambulhatja az RTL Klubot, van aki annak, hogy végre elhúzhat egy hosszú hétvégére a bűzös-mocskos városból, van aki a Duna fölött bűzös-mocskos füstöt okádó repülőket akarja látni a levegőben hengerbucskázni, és persze minden évben tömegek kiváncsiak a nagy nemzeti tüzijátékra is, ami idén csupán 239 millió forintunkba kerül, és szinte kizárólag ellenőrizetlen kínai összetevőkből készült rakéták fognak a tátott szájak felett pukkanni. Nem gond, hogy pont a tátott szájunkba és kikerekedett szemeinkbe hullanak majd a nehézfémek égéstermékei. A magyar átlagéletkort ilyesfajta ciriburi ügyek úgysem befolyásolják érdemben.

Szóval mégis mit ünneplünk ezen a napon? 
Tudja valaki? 
A karácsony ugye egyszerű dolog. Olyankor a pénzt, a fogyasztást ünnepeljük, ez senki számára nem lehet kérdés. Húsvétkor két fontos nemzeti hagyományt, a zabálást és a piálást ünnepeljük, illetve nem mellékesen az ittas vezetést is. Március 15. és október 23. egyértelműen az elfojtott agressziónk levezetésének jeles napjai. Ilyenkor illik szétverni a közterületi közös vagyon még megmaradt és használható részét.
De mit ünneplünk augusztus 20-án? 

Ma speciel alig tudtam megnézni a korábban letöltött Táncos a Sötétben című filmet, mert Budapest lakóövezetei fölött nem csak a Red Bull Air Race felturbózott motoros gépei, hanem honvédségi sugárhajtású gépek is cirkáltak oda-vissza, keresztül-kasul. Be kellett csuknom az ablakot, mert a koszovói pszichózis érzése kishíján elnyomta bennem a Lars Von Trier által komótosan felépített katarzis élményét. Az a kérdés kezdett el motoszkálni bennem, hogy vajon miért evidens mindenki számára, hogy az Új kenyeret, vagy István szentté avatását harcigépekkel ünnepeljük? Mennyi értelmetlenül elpuffogtatott és elfüstölt forint lehet egy ilyen ünnep mögött? Az egész hajcihő nyilván bruttó milliárdos tétel. Ha megszavaztatnák az embereket, hogy a lakóépületeik fölött elsüvítő harci gépeket akarnak-e az ünnepen látni, esetleg ingyen sört, vagy virslit vennének-e inkább magukhoz, akkor melyiket választanák? Egyáltalán ünnep-e, és ha igen, akkor kinek és minek az ünnepe az, hogy vadászbombázók fülsiketítő zaja veri fel a pihenni vágyókat? Csak nem az állam demonstrálja mára csaknem elfeledett félelmetes erejét? Nem arról van-e szó, hogy az állam igyekszik bennünk félelmet és szorongást kelteni, ahelyett, hogy jóságát és szeretetreméltóságát hangsúlyozná? Hiszen ennyi pénzből egy napra jól lehetne lakatni a fél országot. Persze nem szellemileg, ahogy József Attila, Radnóti Miklós, Weöres Sándor, vagy Márai Sándor tette volna, hanem testileg, fizikailag, jóféle zsíros lángossal, ragacsos csülökkel, és olcsó hínáros borsodival.

Persze ha meg csak a zabálásról szólna ez a nap, akkor az nem tetszene.
Hiszen az is ugyanolyan pénzkidobás lenne, mint ez így. Elgondolni is rettenetes, hogy milyen mélyen van az ország, és mégis milyen lármával ünnepeljük saját nagyságunkat. Olyanok vagyunk, mint a sztereotípiák romái, akik felveszik a segélyt, amivel azonnal mennek a kocsmába elinni és elnyerőgépezni. Egy emberként fújozunk rájuk, pedig kollektíven veszünk részt ugyanebben a nihilben. Fűnek fának tartozunk, és ahelyett, hogy összeszednénk magunkat, kínai rakéták vöröslő fényében félrészegen dülöngélve énekeljük himnuszunkat, örülve, hogy ezen a napon legalább a fejünk fölül ellopott pénz egy részét láttuk fény- és hanghatások közt elillanni. Legalább a füstjét szagolhatjuk egy fél órára. Erre a rövid pillanatra talán elhisszük, hogy a dolgok értünk történnek, pedig az üzenete ennek az ünnepnek is csak az, hogy habár alul a víznek árja, azért a gálya az úr.

Tegnap a Szigeten a Vöröskereszt sátránál akartam vért adni, és nem lehetett, mert nem volt nálam TB kártya. Mondom és mi van akkor, ha tudom a TB számomat, és bediktálom? Mondják, hogy azt nem lehet, sőt még fénymásolat sem jó a kártyáról, csak az erdetivel lehet vért adni.

Szóval hiába vagyok benne a rendszerükben, mint többszörös véradó, hiába igazolom magam az érvényes fényképes személyimmel, nem adhatok vért, mert nincs nálam a TB kártyám. Mondták, hogy ez valami új jogszabály, és ők is kurvára ki vannak ezért, és hogy naponta 30 embert küldenek el emiatt, és hogy ez mennyire gáz, és hogy az emberek néznek rájuk döbbenten, hogy mi a fasz van, most akkor nem kell a vérem, vagy mi? És hogy akik ezeket a jogszabályokat hozzák, azok életükben nem adtak vért, nem is akarnak vért adni, és soha nem jártak véradáson, hogy látnák, hogy ez így mennyire szar.

De komolyan, mi a fasznak kell a TAJ számom a véremhez? Ha AIDS-es vagyok, az úgyis anonim, tehát úgysem hívhatnának be miatta, de ha meg be akarnának hívni, akkor arra alkalmas a személyim is. Meg egyébként is, ez nem olyan, mint amikor elmegyek a kórházba röntgenre, és akkor kell a TB kártya, mert az alapján azonosítanak, hogy jogosult vagyok-e egészségügyi szolgáltatásra. Ebben az esetben nincs értelme, mert itt én akarok nekik adni valamit, konkrétan a testem egy darabját, hogy vigyétek, és használjátok. Szóval nem egy szolgáltatást veszek igénybe, hanem felajánlom a véremet, hogy életet mentsenek vele, és erre azt mondják, hogy kösz, de csak akkor, ha van nálad TB kártya, személyi, narancssárga törülköző, fogkefe, 200 forint apróban, egy pakli magyarkártya és zöld-sárga csíkos szigszalag...

Most melyik elmeroggyant bürökrata vérét kellene kiloccsantanom, hogy végre adhassak  - akár neki is - vért? Rohadjon el a szíve. Nem viccelek. 

A minap kaptam egy levelet, benne pár videóval, amikben vidám lengyel fiatalok különféle hétköznapi eszközökkel lopnak autókat. Hogy milyen eszközökkel? Például vécépumpával, távirányítóval, elektromos sokkolóval, (na jó, beismerem ez nem annyira hétköznapi), és valami ballonos pumpával, mint amilyen mondjuk a vérnyomásmérő pumpája.

Nem tudom, hogy a felvételek valódaik-e, és hogy az esetek hány százalékában járnak sikerrel autólopásoknál ilyen módszerekkel, de az biztos, hogy a videókat nézve örülök, hogy nincs autóm, és nem kell kaszával a kezemben az ülésben aludnom éjjelente.

A sikeres eltulajdonítással járó felszabadult nevetés szinte mindegyik felvétel kötelező eleme.

Na akkor figyeljétek a filmeket: 

Elektrosokkolóval megbolondítják a zárat

Ballonos pumpával felpattintják a hátsó ajtót

Vécépumpával első ajtó...

Távirányítóval...

A fenti videók láthatóan mind egy csapattól származnak. Az alábbiak viszont más helyekreől, más módszerekkel.

csörömpölő italos dobozokkal

 Bandában elkövetett kirángatásos megoldás

Arra az esetre pedig, ha véletlenül kizárnánk magunkat az autónkból, semmi pánik. Elég, ha  előhúzzuk a farzsebünkből a mindig nálunk lévő másfél méteres acélpálcánkat, és fél perc alatt már az autónkban is vagyunk.

Végezetül a sok kamu videó után csak erős idegzetűeknek következzen egy vérfagyasztóan igazi utcai leszámolásos-üldözéses jelenet Újpestről: 

Volt a Beatles, a történelem első fiúbandáinak egyike, ha nem számoljuk Jézust és 12 apostolát. A Beatles frontembere John Lennon volt, akit egyes összeesküvés-elméletek szerint azért kellett megöletni, mert ha tovább ténykedett volna, a végén még elhozta volna a világbékét, az pedig nem profitábilis dolog ugyebár. Na ennek a John Lennonnak volt egy fia. Később több is lett neki, de most éppen ez az első került képbe, amikor a minap azzal a marhasággal állt elő, hogy a Lucy in the Sky with Diamonds című Beatles nóta az nem az LSD-ről szól, ahogy azt az egész rútul rászedett, megtévesztett emberiség hitte majd negyven éven át, hogy debizony a savról, az acidról, a lecsóról, a trinyóról, a tripről a papírról, a bélyegről szól, hanem ő ihlette a dalt, méghozzá egy rajzával.

Julian Lennon azt állítja, hogy az oviban Lucy nevű barátnőjét rajzolta le, és ezt a rajzot mutatta meg az apjának. Ez eddig oké is. Az viszont nem oké, hogy elhisszük, hogy a pszichedelikus szerek abszolút virágkorában, a pszichedelikus szerek egyik koronázatlan főpapja e gyermekrajzot látva a Lucy in the Sky with Diamonds cím hallatán LSD-25 molekuláktól átitatott szabadasszociációtól fellazított tudatával ne a tripre gondolt volna, amikor cimboráival elkészítették az azóta örökzölddé vált nótát.

Elég csak a hozzá készített klipet megnéznünk, hogy azonnal 1000 mikrogramm LSD fémes bizsergését érezzük a tarkónkban lüktetni.

Susan Boyle a Megasztár angol megfelelőjének, a „Britain’s got talent” című műsornak a nagy felfedezettje, akinek bemutatkozó dalát az adás óta a youtube-on 60 milliónál is többen látták. Egy csapásra felkapta a média, és híre pikpakk bejárta mind az öt kontinenst. Miért is?

Susan Boyle 47 éves vénlány, egyedül él, állítása szerint soha senki meg sem csókolta, gyerekkorában csúfolták, a háta mögött nevetnek rajta. Születésekor oxigénhiány lépett fel, és ez nem tett jót sem a külsejének, sem az értelmének. Első látásra bolond öregasszonynak tűnik, akit a sors mintha csak arra teremtett volna, hogy a nála épp egy hajszálnyival kevésbé frusztrált átlagemberek lábtörlőjéül szolgálhasson. Ez így rendben is lenne, ha nem énekelne. Susan Boyle viszont énekel. Amint kinyitja a száját, gyönyörűséges hangja betölti a termet, az emberek füleiben a hallócsontocskák, az üllő, a kalapács, a kengyel korrekten lekopácsolják a dobhártyára a hangullámokat,a dobhártya továbbítja a rezgéseket a belső fülben lévő csillócskákhoz, amik egyszerre úgy hajladoznak, mint érett búzakalászok a szántóföldön. Ez a hajladozás elektromos ingerületet gerjeszt, amely az idegpályák segítségével utat talál magának a központi idegrendszerhez, ahol is beüt a krach. A színpadon a szánalmasságában mulatságos falubolondját látják, a hangja viszont egyszerre zengő érc és pengő cimbalom, hajnali madárdal, mennyei fuvolakvintett, és a Magyar Rádió Gyermekkórusa egy hús-vér testbe belegyurmázva.

A rendszer nullával oszt. Elragadtatás lesz úrrá a tömegen, állva éljenzik, végtelenségig tapsolnak, könnyekig meghatódnak. Micsoda hang kéremszépen! Micsoda hang!

Pedig Susan Boyle hangja egyáltalán nem annyira eszméletlenül különleges. Egyszerűen csak szép. Jó. Ez nyilván senkit sem érdekelne, ha nem lenne ott Susan Boyle egész életének tragédiája. Az átlagtól semmennyiben sem eltérő átlagosak éveken át tartó gúnyolódásai, a kitartóan tűrt piszkálódások, Krisztus sebében turkáló szafaládé ujjacskák.
Susan Boyle amikor kiállt a színpadra, mindenki gúnyosan mosolygott, várták a püffedt vén tyúk produkcióját, el is képzelték, hogyan fogja magát dobálni a színpadon, hogyan fog szánalmasan kornyikálni, és milyen kellemes is lesz arra gondolni, hogy ő nem mi vagyunk, neki rosszabb mint nekünk. Amikor aztán meghallották a hangját, egyszerre rettenetesen elszégyellték magukat, hiszen ami először Isten gonosz tréfájának tűnt, azt most fénylő glória vette körül, az emberi szívek megteltek lelkiismeretfurdalással. Ez a marcangoló érzés pillanatok alatt átváltott vallásos áhítatba, és Susan Boyle lett a Messiás, aki elhozta a Merőben Közönyös Isten Egyházának tanításait hozzánk, a gyarló néphez. Susan Boyle hangja azért tetszik annyira az embereknek, mert ha történetesen a piacról hazafelé menet látják, amin csirkefarháttal pukkadásig megpakolt cekkerét húzza maga után, ami aztán egy zebránál az útpadka szélén megficamlik, kizuhan az útra, és keresztül hajt rajta egy double decker, akkor csak röhögtek volna, és ment volna mindenki tovább a dolgára. Susan Boyle annyira nem látszik sztárnak, hogy éppen ezért lett végül annyira igenis az. Mert jó a hangja, persze, jó, ez nem vitás. De most a nép egyszerű gyermekét látják, akinek sikerült. Az amerikai álmot látják működés közben. Egy életen át küzdött, sokszor alulmaradt, de végül diadalmaskodott, és most ott áll az Olymposzon, jobbján Jézussal, balján Elvis Preslyevel, a lábai előtt pedig Zámbó Jimmy hever keresztben.

Most mindenki a barátja akar lenni. Persze Susannak eddig is jó hangja volt, csak eddig senki sem ismerte, eddig nem szerepelt a tévében, főműsoridőben, eddig nem éljenezte egy stadionnyi ember állva, eddig nem látták az interneten 60 millióan a produkcióját. Akkor amikor ember volt, akkor senkinek sem kellett. Most, hogy a média tenyerére emelte, most férfi topmodellek versengenek csókjáért.

Őszinte világ ez kérem. Nem is képmutató. Egy cseppet sem. Ugyan kérem. Hova is tetszenek gondolni.

Az alábbi videót látva megboldogult Krézi Jenő szavai jutnak eszembe, hogy "hát ilyen nincs, és mégis van!" Persze elképzelhető, hogy nem ő mondta, már nem emlékszem, régen volt, az viszont biztos, hogy az alábbi videó több mint hökkenetes.

Na azért van olyan hely, ahol az emberek nem sírnak rínak folyton, hogy milyen szörnyű a tömegközlekedés, hanem egyszerűen csak használják...

Mindannyiunk legnagyobb örömére közelegnek az Európai Parlamenti Választások. A pártok egymás után indítják kampányukat.

A Fidesz plakátjain tömegek sorakoznak fel, magabiztosan jelezvén ezzel, hogy mögöttük áll most az ország apraja-nagyja, változást követelnek mind. Elég volt! A Fidesznek a világon semmit sem kell tennie, hogy a szavazatok többségét megszerezze.

Az MSZP plakátjain a választandó arcokat próbálják népszerűsíteni, a plakátoknak csak az alján az "apróbetűs rész"-ben szerepel az MSZP logó. Érzik ők is, hogy nem kéne a lejárt márkát sujkolni, jobb lesz ha csak a nevekre fókuszálnak.

Az MDF-től beszartam, az egyik plakátról Habsburg György mosolyog rám kedvesen, és közli, hogy új kiegyezésre van szükség. Mi van?!!? Harcban állunk a Habsburgokkal, vagy mi? Vagy ő képviseli az elnyomó hatalmat, és most békejobbot nyújt? Vagy mit akarnak ezzel a nyomorulttal egyébként is? Az apja még csak-csak volt valaki, de ő mit tett le az asztalra? Klasszikus MDF-es középosztálybeli magyar... Ja.

Aztán ott van a Jobbik, akik persze tagadják az EU létjogosultságát, de azért ha akad az eurokraták légkondícionált irodáiban egy pár bársonyszék, akkor azokba ők is örömmel beleülnének. Mondjuk erre jelen állás szerint minden esélyük meg is van.

Ne feledkezzünk meg a most debütáló LMP-ről, a Lehet Más a Politikáról sem, akik az elmúlt két évben ugyan nem tudtak maguknak egy értelmes nevet találni, viszont lelkes aktivistáiknak - és a hazai poltikai rendszerből kiábrándult tömegeknek - köszönhetően gyakorlatilag nulla kampánnyal is kellő számú kopogtatócédulát tudtak összeszedni. Elképzelhető, hogy egy-két helyet meg tudnak maguknak szerezni, ami szerintem nem is lenne éppen baj.

Na de a kedvencem mindenképpen az SZDSZ kampánya. Nézzétek el nekem, hogy ebben a bejegyzésben végig szinte csak velük foglalkozom. Az SZDSZ ugye a demokrácia lángjának őrizője, a jogállamiság híveinek utolsó bástyája, ezekben a vészterhes időkben is a tolerancia kicsiny szigete. A NOL-on olvastam egy cikket, amitől könnycseppek szöktek a szemembe. A toleranciáért kampányol az SZDSZ. Arra most ne térjünk ki, hogy az elmúlt 20 évben háromszor voltak kormányon, tehát a világon minden eszköz a kezükben volt arra, hogy a toleranciáért ne csak kampányoljanak, hanem tegyenek is. Mondjuk amikor azonosítószám nélküli símaszkos "rendőrök" viperával verték ki békés járókelőkból (is) a szart, vagy vadászpuskákból fejmagasságban lőttek az emberek közé gumilövedékeket, akkor a hipertoleráns Kuncze Gábor cinikusan azt bírta mondani a véresre vert Révész Máriusz parlamenti képviselőre, hogy Mártíriusz. Demszky Gábor ultratoleráns szabadságharcos, akit két évtizede a nagyjából ugyanilyen felfogásban tevékenykedő rendőrök kardlapoztak, most büszkén tüntette ki Pro Urbe (A Városért) Díjjal a népnyelven csak Vasprefektusnak csúfolt Gergényi Főkapitányt.

Persze akkoriban még a világ legundorítóbb politikusainak Top 10-es listáját magabiztosan vezető Kóka János toleráns vállalkozó volt az SZDSZ elnöke, aki egy ízben azt találta mondani, az általa "vezetett" minisztérium ténykedését kritikusan fogadó közvéleményről, hogy a békákat sem kérdezik meg, amikor lecsapolják a mocsarat.

Azért egy idő után az SZDSZ-ben is eljutottak arra a felismerésre, ami az ország 99%-ának már valamivel korábban világossá vált, hogy - a Parlamentből való kiesés lebonyolításához - Kóka helyett valami kevésbé népszerűtlen figura is éppen megfelelne. Így esett, hogy Fodor Gábort választották meg elnöküknek. Bevallom őszintén, akkor azt gondoltam, talán még menthetőek, sőt ha ügyesen, őszintén és bevállalósan - a gazdasági liberalizmus helyett az emberijogi liberalizmust hírdetve - politizálnak, akkor talán egyszer még szavaznék is rájuk.

Természetesen a Fodor vezette párt sem tudta megugrani a saját árnyékát, az SZDSZ körmeszakadtáig kapaszkodott a hatalomba akkor is, amikor már úgy tűnt, hogy Gyurcsányi is elengedi azt. Az SZDSZ nem akart előrehozott választásokat. Tudták ők, hogy soha többet nem kerülnek a húsosfazék közelébe. Aztán elközelgetett az EP választás, és ők, akiknek már semmi vesztenivalójuk nincs, ahelyett, hogy tökösen felvállalták volna a - mára éppen általuk szitokszóvá züllesztett - liberalizmust, az alábbi ocsmánysággal voltak képesek előállni: 

Ízlelgessük csak ezt a képet. Na nem mintha szimpatizálnék a holokauszt-tagadó félig nyíltan, félig burkoltan rasszista, xenofób Jobbikkal, de azért képzeljük már el, hogy mekkora óbégatás övezne egy olyan Jobbik plakátot, ahol mondjuk a jobb oldalon a vörös-fehér sávok előtt egy tisztességes, öltönyös, középkorú középosztálybeli férfi mosolyogna, míg a bal oldalon a kék-fehér sávok előtt mondjuk a melegfelvonulásokról ismert rózsaszín latex tangában feszítő szénné szolizott mellbimbópírszinges, szőkített hajú, kihúzott szemű, izzadt fiatalember pucsítana. Vagy képzelhetünk a bal oldalra akár egy riadt tekintetű nagypajeszos chászidot is, széles karimás fekete kalapban, sokdioptriás szemüveggel, hóna alatt a Tórával.

Szóval mennyire háborodna fel egy emberként a "liberális" sajtó és a maroknyivá zsugorodott szabad-demokrata szavazóbázis, ha ezt a plakátot fordított előjellel és fordított előítéletekkel készítették volna el? 

Mennyire találnák felháborítónak ezt a fajta kirekesztést? 

A plakáton világosan megfogalmazott közösség elleni izgatást? 

A nyers, durva előítéletek ilyen kendőzetlen megjelenítését? 

Ez a plakát, ez a kampány nyomokban sem tartalmaz semmi liberálisat. Egy a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó, mára a saját politikájának köszönhetően támogatók nélkül maradt törpepárt utolsó, elkeseredett és aljas próbálkozása, hogy a zsíros cupákok közelében maradhasson. Nem tudnak méltósággal kimúlni. Szánalmasan saját értékeik ellen fordulnak. Aljas, alantas ösztönökre, apellálnak. A félelemkeltésre, a szélsőségekkel való riogatásra építenek, miközben ők maguk is szélsőségesek.  A plakát és a kampány nyíltan fasisztoid nézeteket közvetít. Egy kisebbség ellen uszít.

Ennek ellenére, vagy éppen ezért az SZDSZ-nek a világon semmi esélye nem maradt arra, hogy újra parlamenti párt legyen.

Kérdés, hogy tanulnak-e az SZDSZ és az MSZP biztosan előrejelezhető történelmi bukásából a többiek.

Csak remélni tudom.

Lohn: hell akkor jössz este?

Na most azt nem taglalom, hogy milyen körülmények közt, de azt a melót kaptam, hogy vegyek részt egy egy hetes törökországi utazáson. Szállás és ellátás all inclusive 5 csillagos szállodákban, amikről írnom kell, és persze fotóznom is illik. Az egészért a teljes ellátás mellett természetesen fizetést is kapok.

Basszus ma olyan ocsmány hotelekben is voltunk, hogy az hihetetlen. Az egyik olyan volt, mint egy rokokó kupleráj, tele ízléstelen festményekkel, meg egy akkora csillárral a lobbiban, mint egy kamaz.

Persze az ilyen méregdrága hotelekben a legjobb látni azokat a vöröstarkójú szandálos trikós orosz újgazdagokat, ahogy tanácstalanul állnak teli bendővel, kigyúrt-tetovált karjukon lógatva a dollárral teletömött övtáskájukat, és nem tudják, hogy egyenek még egy keveset, vagy inkább kimenjenek a hotel strandjára, és arccal belesüljenek egy napozóágyba.

Rettenetes dolog az all inclusive. Az emberek ki sem mozdulnak a hotelekből, és lényegében nem is tudják milyen országban vannak. Hazai kajákat esznek, hazai tévét néznek, és medencékben fürdenek a tenger helyett. Ezzel az erővel otthon is maradhattak volna, azt a pár milkát amibe az útjuk került, azt meg beszórhatták volna a műmárvány kandallójukba, hogy füstölje tele a nappalijukat.

A szállodák egyébként teljesen tele vannak tömve. Van amelyikbe már februárban nem lehetett nyárra szobát foglalni. Válság? Kac kac. Nem mindenkinek. Ezek itt úgy élnek, mint Marci Hevesen. Nekik a válság abból áll, hogy az all inclusive egyenlő a hízással. Egy hét alatt 8-10 kilót is felszed az ember, ha jól csinálja. Aztán hazamegy, és végre elkölthet még pár százezret a zsírleszívásra is.

Többen kértétek, hogy ugyanmár osszuk meg veletek a matricáinkat, mert láttatok egyet-kettőt a városban, és sejtettétek, hogy ahol kettő van, lesz ott több is, és tényleg, mert sokkal több matricánk van kettőnél, viszont mivel nem tudjuk teleragasztani a város minden műemlékét és rendőrautóját, ezért kénytelenek vagyunk hamisítatlan puhapöcsök módjára itt is közszemlére tenni a kedvenc matricáinkat.

Felmérések szerint a magyar lakosság 95%-a tud róla, hogy a Nemzet Ferije bejelentette lemondását. Ez igen magas arány. Pláne, ha azt nézzük, hogy mennyire apolitikussá kezdtünk válni az utóbbi években.

Azt már tehát szinte mindenki tudja, hogy Feri megy, de hogy miért megy, azt jóformán senki. Tényleg, miért lép le éppen most, amikor pedig már annyi vihart kibírt, dacolt az árral, szilajul visszavert megannyi ostromot, és második ciklusának felénél már úgy megszoktuk jelenlétét, hogy néha arra keltünk reggel, talán Gyurcsókferi egy olyan rémálom, amiből nem is lehet felébredni.

Aztán most egyszercsak azt mondja, hogy ő balra el.
Van, aki szerint hiszi a piszi, meg lárifári, hazudott reggel délben és este, hát nem most fog igazat mondani. Biztos ez is csak egy trükk, aztán majd marad minden a régiben.

Na de tételezzük fel most kivételesen azt, hogy igazat mond. Csak most az egyszer mindössze egy gondolatkísérlet erejéig vegyük úgy, hogy amit mond az igaz, vagyis lemond miniszterelnöki pozíciójáról.

Na de miért? 

Szerintem sok más ok között akár ezek is szóbajöhetnek: 

1. Gyurcsány előtt az ovális irodában az asztalon hever egy nagy halom dokumentum, amikben számok szerepelnek. Körülötte toporog pár verejtékező szakértő, akik azt állítják, hogy legfeljebb még egy hónapig húzzuk, aztán nem lesznek fizetések, leállnak az erőművek, a kórházak, az iskolák, és bezár a parlamenti menza, oda az olcsó tepertős pogácsa. Általános sztrájk, hiperinfláció, felkelés, éhséglázadás, a határátkelőkre kiteszik a táblát: Magyarország ZÁRVA.

2. Legutóbb amikor Brüsszelben járt, az egymással éppen kedélyesen csevegő Sárközy, Merkel, és Barroso hármas egyik tagja megpillantotta a lehajtott fejjel magányosan sertepertélő Gyurcsányt, odaintette magukhoz, majd a szégyenlősen pironkodó Feri gallérját igazgatva azt mondta neki, hogy "Ferike. Te most szépen hazamész Budapestre, összecsomagolsz, és elhúzol a gecibe. Nem okoskodsz, nem pofázol, kiállsz eléjük, bejelented, hogy mész, és mész. Majd találunk helyetted valakit, akivel kihúzzuk az országodat a szarból, de te már ne reménykedj itt semmiben." Feri lehajtott fejével tétován bólogatott, aztán hazajött, és bejelentette, hogy kész, ennyi volt.

3. A Gazpromnál jobban fizetnek.

4. Persze - bár fölöttébb valószerűtlen, - az a lehetőség sincs kizárva, amit a bérfirkászok pedzegetnek, hogy Gyurcsány megérezte, hogy neki itt már babér nem terem, viszont pártelnökként a háttérből még mindig nagy befolyása lehet, miközben a felelőssége jelentősen csökkenne.

Ha nem érted, hogy a jelenlegi globális gazdasági válság miért is robbant ki, ha nem érted, hogy miért veszíted el az állásod, hogy miért emelkednek a törlesztő-részleteid, akkor talán érdemes megnézned a Zeitgeist című film harmadik részét. Nem állítom, hogy minden igaz, ami a filmben szerepel, de cáfolni sem tudom.

A videón hallható kislány olyan gyomrost vitt be az ENSZ-nek, hogy még én is elszégyelltem magam.

Nos faszikáim, nem tudom, hogy ti tudtok-e még lelkesedni, de ha igen, akkor támogassátok ezeket az arcokat.

YFG from YFG on Vimeo.

Manapság divatos a szólás szabadságát reklámozni. Mindenki azt hord össze, amit akar. Én is ezt teszem most. Viszont kevesen szólnak a hallgatás jogáról.

A hallgatás alapvetően nem nyugati koncepció. A legjobb PR-ral rendelkező demokráciák mindannyian a szólásszabadságot reklámozzák első számú portékájukként. Mi ennek az eredménye? Egy olyan társadalom, melynek tagjai saját dogmáikat, értékrendjeiket fröcsögik egymás arcába. És senki sem veszi a fáradságot, hogy odafigyeljen a másikra, hiszen neki alapjoga, hogy azt mond, amit akar.

Van valamiféle lelki védekezési mechanizmus (már rég olvastam erről, ha valaki ért hozzá, javítson ki), melynek során azokat a a tulajdonságainkat, melyekkel nem vagyunk megelégedve, kivetítjük valaki másra, vagy másokra. Ennek kis hatókörű változata az, hogy 'én nem vagyok olyan szarházi senki, mint a Józsi, mer a Józsi egy szarházi büdöslábú senki', nagy léptékű verziója pedig a két világháború, melynek során a németek az összes többi fajba vetítették minden frusztrációjukat, oszt mi lett a vége.

Holott ha hallgatnánk, és odafigyelnénk első sorban magunkra, aztán pedig mindenki másra, sokkal érdekesebb lenne az élet. Mégis folyamatosan pofázunk, és a gondolkodás nélküli címkézünk (zsidócigánybuzinácimagyarkomcsi). Miért? Mert könnyebb, és nem olyan félelmetes. És ehhez szükséges a legkevesebb energia.

Képzeljük el, milyen lenne a világ, ha ahelyett hogy pl. lebuzizzuk embertársunkat, inkább megkérdeznénk tőle, hogy mi a kedvenc csokija, és szereti-e a rockzenét, és milyen volt a gyermekkora. A végén még megismernénk, hogy milyen ember. Hallatlan, ugye? Az, mert nem halljuk. Mert nem hallgatunk.

Valószínűleg javulás várható ezen a téren, ami részben az internetnek köszönhető. Manapság az internetező ember sokkal több eszmével és véleménnyel szembesül egy nap alatt, mint szüleink egy év alatt (ezt az arányt a seggemből húztam ki). És ha a klímaváltozásnak köszönhetően valóban több milliónyi klímamenekült várható, akkor kénytelenek leszünk megtanulni odafigyelni a másikra. Persze először ki fogjuk irtani egymást, és majd utána jön a jóság, de ezzel most nem foglalkozom...

És ha van isten, akkor szar lehet neki, mert mindenki egyszerre imádkozik hozzá. Ő meg csak azt hajtogatja, hogy 'Egyszerre csak egy!'. Csak ezt meg mi nem halljuk.

Egy ideje csiripelik a madarak, hogy a cseheknél legális lesz a cannabis fogyasztás. Mostanra egészen konkrét lett a dolog, ott tartanak, hogy 2010-től életbe lép az új büntető törvénykönyv, amely különbséget tesz a kemény és light drogok között, és személyes fogyasztásra tartott mennyiségnél nem büntetnek a rend őrei. (pontos mennyiségről a hivatkozásokban).

Persze Prágában eddig is sokan füveztek, szóval az ottaniak életébe nem sok változást hoz a törvény-illetve talán mégiscsak..

Eddig is sok turista ment hozzájuk, de ezek után ha Pest és Prága közül kell választani (mindkettő csodaszép város-meg sokak szerint nagyon hasonló is), biztos az utóbbit választják. Viszont ez nem jelenti azt, hogy a város bizonyos részei zülleni fognak, vagy arra a sorsa jutnak mint most Amszterdam ama negyede. A dílerek Hollandiában is a piros lámpás negyedben kereskedtek, itt sem fognak a cseh sörözők ajtajában heroinos fecskendőket szurkálni a knédlire éhes turisták vénájába.

Persze ha realisták akarunk lenni(vagy mondhatnám úgy is, hogy magyarosan akarunk reagálni, akkor azt mondjuk, hogy, áh, úgyis hiába gyönyörű város Budapest,  ha lenne is új -nem csekély összegű- bevétele az államnak, a jelenleg kaotikus közlekedési helyzetet, szmogtól való fulladozás kérdését, stb-t valószínűleg senki-aki megfelelő pozicióban van-nem akarná megoldani. (ok rengeteg van, persze mindegyik azzal a kis papírfecnivel függ össze amin halott emberek képe van)

szóval hogy visszatérve a csehekre: velük szerencsére nem fog előfordulni az, hogy mozdulni sem tudnak a saját városukban. Ott ugyanis megoldották a tömegközelekedés problémáját-elsőrangú villamos vonalak hálózzák be a várost, 3 metrovonal. Kocsival a belvárosba csak az ottani lakosok mehetnek be és parkolhatnak ingyen, a többieket vagy be sem engedik bizonyos kerületekbe, vagy keményen fizetniük kell.

Persze komoly kérdés az is, hogy felkészült-e egy ilyen szomorú, panaszkodó társadalom- ahol minden 5. ember lesz depressziós legalább 3 évente egyszer, és minden 9. szomszéd alkoholista- egy újabb legális szerre. De a helyzet az, hogy aki akart, eddig is megszerezett magának bármit-aki hajlamos a függésre, azt most is a hatalmában tartja a cigi, az alkohol, gyógyszerek, ezek keverése, vagy bármi más.. pl. tévé.

Persze a szülői szerepet is betöltő-tájékozatlan-emberek egy része biztosan megijedne, hogy : "Istenem, akkor a Pistikét majd behálózzák a drogosok!"- nos ezeknek a szülőknek inkább azon kellene gondolkodni, hogy az ő felelősségük hol van, hogy mennyire jó ötlet a 10éves gyerek szobájába berakni egy tévét, aki pár éven belül fejből vágja majd a pornó oscart nyert magyar színésznők nevét, bár az erotikáról fogalma se lesz, és 15 évesen suliba menet szív be először az osztálytársaival, ami csak abból a szempontból lesz meghatározó élmény, hogy megtapasztalja milyen ha az ember tényleg parázik a tanárától-minderről persze a szülő otthon semmit sem tud.

na most hogy ebből mit is akartam kihozni, azt döntsétek el ti, mert én elfelejtettem:). mindenesetre a szomszédé most tényleg zöldell.

innen hordtam ezt össze:

www.kender.blog.hu

a többire nem emlékszem.

Mekkora üzlet lehetett valakinek kitenni az MTV-t a Szabadság térről...

A tévé eladta az épületet 6milliárdért az ÁPV Rt-nek. Az ÁPV Rt. eladta 4,5milliárdért egy kanadai cégnek, viszont amíg még nem épül meg az új székház, addig az MTV visszabérli a kanadai tulajtól a korábban saját épületét, évi 2milliárd forintért, ez az elmúlt 2 évben 4milliárd forint, tehát eladta azt az épületet, amiben jelenleg is van, és ebből egyelőre van 2milliárdja, igaz az ÁPV Rt. ebből elbaszott 1,5milliárdot, tehát tulajdonképpen jelenleg 500millió forint van a székzáheladásból. Az új székházba a TV júliusban költözhet, amit havi egymillió euróért bérelhet 18 évig, tehát az 500millió az nem lesz még két hónapra sem elég, viszont semmi gond, mert a 18 év alatt az állam majd kifizet a bérleti díjra. 214.880.000, azaz kétszáztizennégymillió-nyolcszáznyolcvanezer eurót, ami mai áron kb 57.268.296.000, azaz ötvenhétmilliárd-kétszázhatvannyolcmillió-kétszázkilencvenhatezer forint.

18 év után az MTV eldöntheti, hogy megveszi-e az épületet, vagy bérli tovább.
Tehát miután kifizette a jelenlegi székház értékének közel tízszeresét, ezután akár meg is veheti az új székházat. Gondolom szintén hasonlóan kedvező kondíciók mellett.

Ez mindenképpen jó üzlet.

Csak nem nekünk.

Mondjuk lehet, hogy csak én vagyok így vele, de egy jogállamban ilyen üzletek lebonyolításakor esetleg felmerülhetne a hűtlen kezelés tényállása, nem? A különösen nagy értékre elkövetve gondolom még súlyosbító körülmény is...

Na persze Magyarisztánban élek, ezért nem gondolok jogra, törvényre, igazságra.